Felkari vérvétel fejlesztése

Egy kis vérmintát igénylő beteg számára a mintavételi időpont több erőfeszítéssel járhat, mint maga a vizsgálat. Az utazás, a várakozás és a munkahelyi távollét megszervezése kényelmetlenné teheti a rutinszerű vérvételt, különösen akkor, ha a vizsgálatokat ismételni kell.

A LINKFAR felkari vérvételi rendszert fejleszt, hogy bővítse a kis térfogatú mintavétel lehetőségeit. A projekt a klinikai szakaszba lépett, és készülünk a közeljövőre tervezett bevezetésre, amelynek feltétele a szükséges validálás befejezése és az adott piac követelményeinek teljesítése.

Célunk, hogy a laboratóriumoknak, diagnosztikai partnereknek és egészségügyi szolgáltatóknak újabb mintavételi lehetőséget kínáljunk a vénás vérvétel és az ujjbegyes mintavétel mellett. Az in vitro diagnosztika (IVD) fejlődése ezt különösen időszerűvé teszi: egyes vizsgálati munkafolyamatok már kisebb mintákból is hasznos eredményeket adhatnak, ha a mintavételi módszert és a laboratóriumi folyamatot egymással összehangolva tervezik meg.

Ez a fejlesztési helyzetkép bemutatja, hol lehet szerepe a felkari mintavételnek, mit támasztanak alá a kutatások, és miért várjuk már a bevezetés előtt a lehetséges partnerekkel folytatott egyeztetéseket.

*LINKFAR fejlesztési látványterv. Szemléltető alkalmazási helyzet, nem klinikai vizsgálatban készült fénykép. A végleges termékkonfiguráció és a használati utasítás eltérhet.*

Mi a felkari vérvétel?

A felkari vérvétel a kapilláris mikromintavétel egyik formája. A testre helyezett eszköz a bőrön kialakított, ellenőrzött nyíláson keresztül kis vérmintát gyűjt, rendszerint egy csatlakoztatott tartályba. Az ujjbegyes mintavételhez képest más mintavételi helyet és élményt biztosít, miközben a minta továbbra is kapilláris vér.

A kategória egyik ismert példáját az FDA Tasso+ eszközről szóló összefoglalója ismerteti: az eszköz kis bemetszést ejt, majd enyhe vákuummal segíti a vér beáramlását egy kompatibilis csőbe. Ez a leírás a megnevezett eszközre vonatkozik; nem igazolja a LINKFAR teljesítményét vagy szabályozási státuszát.

A minták eredete és a mintavételi megközelítések közötti tágabb különbségekről a vérmintavételi módszereket bemutató útmutatónkban olvashat.

Harmadik gyakorlati lehetőség a vénás vérvétel és az ujjbegyszúrás mellett

A beteg szemszögéből a felkari mintavétel egy harmadik gyakorlati választást jelenthet: vénás vérvételt, ujjbegyszúrást vagy felkari vérvételi eszközt. Ezek a mintavétel eltérő módjai, nem pedig három különböző biológiai vértípus.

Az ujjbegyes és a felkari mintavétel egyaránt a kapilláris vérvételhez tartozik. Az artériás vérvétel külön út, amelyet más klinikai célokra alkalmaznak. E különbség tisztázása segít a laboratóriumoknak úgy értékelni egy alternatív mintavételi módszert, hogy nem feltételezik róla vénás minta előállítását.

Gyakorlati kérdés	Vénás vérvétel	Ujjbegyes mintavétel	Felkari kapilláris vérvétel
Honnan származik a minta?	Vénából	Az ujj bőrének megszúrásából	A felkar bőrén kialakított, ellenőrzött nyílásból
Hol alkalmazható jellemzően?	Bevett laboratóriumi munkafolyamatokban, nagyobb mintatérfogat igénye esetén is	Betegközeli vizsgálatokban és egyes mikromintavételi munkafolyamatokban	Egyes kis térfogatú laboratóriumi és távoli mintavételi munkafolyamatokban
Mi a fő gyakorlati erőssége?	Több cső megtöltését és széles körű vizsgálati igényeket tesz lehetővé	Ismert megközelítés a kis mintát igénylő vizsgálatokhoz	Alternatívát kínál mind a vénaszúrással, mind az ujjból történő mintavétellel szemben
Mi határozza meg az alkalmasságát?	A kért vizsgálatok, a beteg és a mintavételi eljárás	Az eszköz, a mintakövetelmények és a vizsgálati módszer	Az eszköz, a tervezett felhasználó és a mintavételtől az eredményig validált folyamat

A cél a választási lehetőségek bővítése ott, ahol ennek haszna van. Több mintatípust vagy nagyobb vizsgálati panelt igénylő betegnél továbbra is a vénapunkció lehet a legjobb megoldás. Az ujjbegyszúrás sok olyan bevett vizsgálathoz megfelelő marad, amelyhez csak kevés vér szükséges.

A felkari vérvétel akkor válik érdekessé, ha a laboratóriumnak kis térfogatú folyékony mintára van szüksége, és a szolgáltatás számára előnyös lenne egy másfajta mintavételi élmény vagy helyszín. A LINKFAR ezt a lehetőséget vizsgálja.

Miért tehetnek lehetővé szélesebb vizsgálati kínálatot a kisebb vérminták?

Kevesebb vér levétele csak akkor hasznos, ha a laboratórium továbbra is megbízható eredményeket tud közölni. A lehetőség ezért mindkét oldal fejlődésétől függ: a kis minták jobb levételétől és kezelésétől, valamint az ezeket hatékonyan felhasználó analitikai módszerektől.

A The Journal of Applied Laboratory Medicine folyóiratban 2025-ben megjelent tanulmány 20 miniatürizált vizsgálati eljárást és 39 analit mintáinak összehasonlítását értékelte egy meghatározott kapilláris mintavételi és feldolgozási rendszerrel. A vizsgált körülmények között egyenértékűséget talált, analitonkénti összehasonlítások alapján, nem pedig minden vérvizsgálatra vonatkozó általános következtetésként.

Ez képzett kezelő által végzett mintavételi munkafolyamat volt, nem a LINKFAR felkari eszközének vagy az otthoni önmintavételnek a validálása. Jelentősége szűkebb, de hasznos: az analitikai térfogatigény csökkentése gyakorlati szempontból alkalmasabbá tehet egy kis kapilláris mintát bizonyos laboratóriumi panelekhez.

Egy külön, az Utrechti Egyetemi Orvosi Központ által 2025-ben közzétett kutatás ujjbegyes és vénás mintákat hasonlított össze 34 rutin klinikai kémiai analit esetében. Abból a 33 analitból, amelynél rendelkezésre álltak a kívánatos megengedett összhiba kritériumai, 30 megfelelt ezeknek. Az eredmények a kapilláris vizsgálatok szélesebb körű kutatását támogatják, a kivételek pedig megmutatják, miért kell minden analitot külön értékelni.

Egy IVD-partner számára a fejlesztési kérdés konkrét: mely vizsgálatok végezhetők el a rendelkezésre álló mintatérfogatból, és milyen változtatások szükségesek a megbízhatósághoz?

Egy kis térfogatú mintákra épülő programban figyelembe kell venni:

a minta-előkészítés után ténylegesen rendelkezésre álló térfogatot;
az egyes vizsgálatok és esetleges ismételt mérések által felhasznált mennyiséget;
azt a mintamennyiséget, amelyet az analizátor nem tud felszívni, és amelyet gyakran holttérfogatnak neveznek;
a kiválasztott vizsgálatokhoz szükséges csövet, adalékanyagot és feldolgozási módszert;
az érintett analitok stabilitását az elemzés előtt.

E szempontok adnak gyakorlati értelmet annak, hogy kevesebb vérből több vizsgálatot végezzünk. Nem jelentik azt, hogy egy kis cső minden hagyományos vérvételt kiválthat. Lehetővé teszik viszont, hogy célzott vizsgálati paneleket kisebb mintára tervezzünk, ahelyett hogy a mintavételi térfogatot mindig változatlannak tekintenénk.

A LINKFAR számára ez a felkari mikromintavételt releváns fejlesztési projektté teszi a laboratóriumi és IVD-partnerek, valamint a mintavételi fogyóeszközök forgalmazói számára.

A LINKFAR projektje: klinikai szakasz, előkészületben a bevezetés

A LINKFAR felkari vérvételi projektje előrehaladott fejlesztési állapotban van, és a klinikai szakaszba lépett. Készülünk a közeljövőbeli bevezetésre, és várjuk laboratóriumok, IVD-vállalatok, egészségügyi szolgáltatók és forgalmazó partnerek megkeresését. A kereskedelmi elérhetőség a hátralévő validálási munkától és az egyes célpiacok követelményeitől függ.

A jelenlegi fejlesztési cél 500 μL teljes vér gyűjtése, ami 0.5 mL-nek felel meg. Ez fejlesztési célérték, nem végleges, validált specifikáció vagy garancia arra, hogy minden mintavétel azonos mennyiséget eredményez.

Nem jelent ígéretet 500 μL szérum vagy plazma előállítására sem. Ha a vizsgálat elkülönített mintát igényel, a felhasználható térfogat kisebb lesz az eredeti teljesvér-térfogatnál, és a mintától, valamint a feldolgozási módszertől függ.

Azok az alkalmazások érdekelnek bennünket, amelyeket ekkora mintamennyiség támogathat. Egy meghatározott vizsgálati panellel rendelkező partner segíthet megállapítani a szükséges mintatípust, a minimális felhasználható térfogatot és az elfogadási kritériumokat. Ez eredményesebb kiindulópont, mint általánosságban kijelenteni, hogy egy minta meghatározott számú vizsgálathoz elegendő.

*LINKFAR termékfejlesztési látványterv. A bemutatott szín és konfiguráció szemléltető jellegű, és nem igazolja a végleges specifikációkat vagy a forgalomba hozatali engedélyt.*

Hol jelenthet előnyt a felkari mikromintavétel?

Az előnyök az alkalmazástól függenek. Az alábbi tanulmányok más eszközökre és meghatározott kutatási körülményekre vonatkoznak; a kategória iránti érdeklődést magyarázzák, nem a LINKFAR termékének klinikai eredményeit mutatják be.

Mintavételi lehetőség az ujjbegyen kívül

Egyesek örülnének olyan vérmintavételnek, amelyhez nem kell megszúrni az ujjukat. Azt, hogy a felkari eszközt kényelmesebbnek vagy egyszerűbben használhatónak találják-e, a tényleges termékkel és a tervezett felhasználókkal kell mérni.

Egy 50 rheumatoid arthritisben szenvedő beteg bevonásával végzett randomizált vizsgálatban a felkari csoportban nagyobb volt az otthoni vérvételi hajlandóság, mint az ujjbegyszúrásos csoportban: 60%, szemben a 32%-kal. A vizsgálat egy konkrét eszközt és kiválasztott gyulladásos, illetve autoantitest-vizsgálatokat értékelt, ezért ezek az arányok nem alkalmazhatók minden populációra vagy termékre.

A fejlesztőcsapatok számára a tanulság az, hogy a vérmennyiség mellett a használati élményt is értékelni kell. Az útmutató, az eszköz felhelyezésével kapcsolatos magabiztosság és a segítségigény egyaránt figyelmet érdemel. A képzett kézben működő módszert azoknál is vizsgálni kell, akiktől a használatát várják.

Kevesebb, kizárólag mintavétel miatti látogatás a megfelelő szolgáltatásokban

Egy jóváhagyott otthoni mintavételi folyamat lehetővé tehetné egyes betegek számára, hogy mintát adjanak anélkül, hogy kizárólag a mintavételért rendelőbe kellene menniük. A vizsgálatot továbbra is a laboratórium végezné, az eredményt pedig a felelős egészségügyi szakember értelmezné.

Ez a különbség fontos a távoli ellátásban: az otthoni mintavétel nem azonos az otthoni diagnózis felállításával. A teljes szolgáltatáshoz megfelelő vizsgálatkérés, a felhasználó által követhető mintavételi folyamat és a fogadó laboratóriumba vezető megbízható út szükséges.

Egy 2024-es PLOS ONE-tanulmány a kapilláris önmintavételt és annak klinikai vizsgálatokban való alkalmazását kutatta. A vizsgálatok és szakaszok összességében a közölt gyűjtött térfogat mediánja 425 μL volt, és eszközhibák, valamint enyhe nemkívánatos hatások is előfordultak. Ezek az eredmények a gyakorlati lehetőséget és a sikertelen mintavételekre való felkészülés szükségességét egyaránt mutatják.

A LINKFAR számára az otthoni és távoli mintavétel olyan alkalmazási terület, amelyről érdemes egyeztetni, a validálás és a végleges rendeltetési kör függvényében. Ez nem jelenti azt, hogy a fejlesztés alatt álló eszköz már engedélyezett felügyelet nélküli otthoni használatra.

Nagyobb rugalmasság az ismételt mintavételben és a kutatásban

Egy vizsgálati koordinátor számára a minta megbeszélt időpontban történő levétele ugyanolyan fontos lehet, mint a központi helyszínen végzett mintavétel. Egy megfelelő távoli mintavételi folyamat megkönnyíthetné az ismételt mintavételek megszervezését, ha a résztvevők messze laknak a kutatóközponttól, vagy munkaidőben kevés mozgásterük van.

A lényeges eredmény a vizsgálat által előírt időablakon belül levett, felhasználható minta lenne. A kutatási tervnek ezért értékelnie kell a teljesítési arányt, az időzítés pontosságát, a résztvevők támogatását és a laboratórium által elfogadott minták arányát.

Ez vizsgálandó lehetséges előny, nem állítás arról, hogy egy felkari eszköz automatikusan javítja a résztvevők vizsgálatban maradását vagy az adatminőséget. Az utazást csökkentő, de több elutasított mintát eredményező folyamat nem feltétlenül előnyös a kutatásnak. Ezeket a kompromisszumokat együtt kell mérni.

A sportorvoslásban is érdemes megvizsgálni ezt a lehetőséget

Az ismételt vizsgálatokon részt vevő sportolók örömmel fogadhatnak egy eltérő mintavételi élményt, különösen versenyidőszakban. A felkari mintavétel indoka a kényelem és a gyakorlati mintavétel, nem a sportteljesítmény javításának ígérete.

Egy 2021-es, Dániában 108 országos szintű sportoló bevonásával végzett vizsgálat a felkarból és ujjbegyszúrással gyűjtött szárított vércseppmintákat hasonlította össze. A sportolók mindkét módszernél alacsony fájdalomról számoltak be, de a felkari megoldást részesítették előnyben. Ez szárított vércseppmintákkal végzett vizsgálat volt, nem a LINKFAR folyékony mintát gyűjtő eszközének tesztje.

A folyékony kapilláris mintavétel szintén releváns. Az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynökségének mintavételi útmutatója olyan felkari eszközöket ismertet, amelyek körülbelül 500 μL vért gyűjtenek vizsgálatokhoz, köztük a sportolói biológiai útlevél paramétereihez. Ugyanez az útmutató azt is közli, hogy a rutin doppingellenőrzési vérvétel során levett mennyiség valószínűleg nem befolyásolja a teljesítményt.

Egy sportorvosi szolgáltatásnál a kiindulópont egy meghatározott vizsgálati panel és megfelelő mintavételi ütemezés lenne. Az ujjbegyes mintavétel már kielégítheti egy kis térfogatú betegközeli teszt igényeit; a folyékony mikromintavétel akkor válik érdekessé, ha a laboratóriumnak nagyobb felhasználható mintára van szüksége, vagy a sportoló más mintavételi helyet részesít előnyben.

A LINKFAR várja az egyeztetéseket a lehetséges sportorvosi és kutatási alkalmazásokról. Bármely felhasználáshoz termékspecifikus validálás szükséges; a hivatalos doppingellenőrzési mintavételre külön protokoll- és mintabiztonsági követelmények is vonatkoznak. Más eszközök meglévő használata nem igazolja a LINKFAR fejlesztés alatt álló termékének elfogadottságát.

Szorosabb illeszkedés a kis térfogatú IVD-munkafolyamatokhoz

Egy kis mintatérfogatú vizsgálatot fejlesztő IVD-vállalatnak a hagyományos csöves munkafolyamaton túli mintavételi lehetőségekre lehet szüksége. Egy mikromintavételi eszköz akkor lehet hasznos, ha a megfelelő mintát elegendő mennyiségben és a laboratórium által következetesen feldolgozható formában biztosítja.

Ez indokolja, hogy a mintavételi eszközök fejlesztői és a diagnosztikai csapatok korán egyeztessenek. A vizsgálatot fejlesztő csapat meghatározhatja a szükséges mátrixot és térfogatot; a mintavételi projekt pedig felmérheti, hogy ezek a követelmények reálisak-e a tervezett felhasználók és környezet számára.

Például egy célzott laboratóriumi panelre vonatkozó javaslatnak a mintavételi konfiguráció kiválasztása előtt meg kell határoznia, hogy teljes vérre, szérumra vagy plazmára van-e szükség. A panel analitikai térfogatigénye önmagában nem elegendő az eszköz meghatározásához.

Új kategória a meglévő forgalmazó partnereknek

A LINKFAR már rendelkezik kapilláris vérvételre szolgáló biztonsági lándzsák választékával. A felkari projekt a megszokott ujjbegyes alkalmazásokon túl egyes folyékony mikromintavételi felhasználásokra és laboratóriumi szolgáltatási partnerségekre terjesztené ki az egyeztetést.

A forgalmazó számára a lehetőség egy valós mintavételi igénnyel rendelkező szolgáltatás azonosítása. Potenciális ügyfelek lehetnek távoli szolgáltatásokat fejlesztő diagnosztikai laboratóriumok, ismételt mintavételt tervező kutatószervezetek vagy a mintavételi kompatibilitást értékelő IVD-vállalkozások.

A kereskedelmi egyeztetésnek a célpiaccal és a felhasználási esettel kell kezdődnie. Ezt követően együtt mérlegelhető a termék elérhetősége, a dokumentáció, a képzési követelmények és a támogatott alkalmazások. Így elkerülhető, hogy egy ismeretlen eszközt a meglévő fogyóeszközök univerzális helyettesítőjeként mutassanak be.

A kis mintához is teljes laboratóriumi folyamat szükséges

A mintavételi eszköz a folyamat egyik része. Egy hasznos fejlesztési partnerség a mintát a közölhető eredményig követi, nem áll meg annál, amikor a vér a csőbe kerül.

Egy tervezett szolgáltatásnál a tervezés sorrendje a következő:

Határozza meg a vizsgálati panelt és a klinikai vagy kutatási célt. Ez rögzíti, milyen információt kell szolgáltatnia a mintának.
Adja meg a szükséges mintatípust és a felhasználható térfogatot. Vegye figyelembe az előkészítési veszteségeket, a holttérfogatot és az ismételt vizsgálatok igényét.
Értékelje a mintavételi konfigurációt és a tervezett felhasználókat. Állapítsa meg, hogy a javasolt módszer következetesen teljesítheti-e a laboratórium követelményeit.
Validálja a kezelést és a szállítást. Határozza meg a tényleges útvonal elfogadható feltételeit, az előrelátható késéseket is beleértve.
Rögzítse az elfogadási és utánkövetési szabályokat. Döntse el, hogyan azonosítják az elégtelen, késve érkező vagy más módon alkalmatlan mintákat, és mi történik ezután.

Vegyünk egy távoli utánkövetési szolgáltatást tervező laboratóriumot. A készlet kiválasztása előtt meg kell határoznia a panelt, a mintavételi ütemezést és a feldolgozásig megengedhető leghosszabb időt. Ezután tesztelheti, hogy a javasolt mintavételi és kézbesítési folyamat szokásos működési körülmények között teljesíti-e ezeket a követelményeket.

Ez a megközelítés a partnerekkel folytatott egyeztetéseket is konkrétabbá teszi. Ahelyett, hogy azt kérdezné, használható-e az eszköz „sok vizsgálathoz”, a laboratórium leírhat egy meghatározott panelt és az ahhoz szükséges mintát. A mintavételi és diagnosztikai csapatok így egy jól körülhatárolt kérdést vizsgálhatnak.

Miért érdemel a szállítás ugyanannyi figyelmet, mint a mintavétel?

Egy kis minta laboratóriumba küldésének lehetősége kereskedelmileg vonzó, de a mikromintavételi cső önmagában nem igazolja a minta stabilitását. Az azonnali feldolgozással működő folyamat egy kézbesítési késés után másként viselkedhet.

A The Journal of Applied Laboratory Medicine folyóiratban 2026-ban megjelent tanulmány a járóbeteg-ellátásban végzett kapilláris önmintavételt és a késleltetett mintafeldolgozást értékelte. Analitspecifikus eltéréseket talált, köztük káliummal, bikarbonáttal és glükózzal kapcsolatos problémákat szobahőmérsékleten késleltetett feldolgozás után. A szerzők arra jutottak, hogy a szállítási körülményeket és az egyes analitokat értékelni kell.

Ez hasznos korlát a jövőbeli szolgáltatástervezéshez. Egy laboratórium képes lehet egy panelt adott szállítási protokoll mellett biztosítani anélkül, hogy ugyanilyen körülmények között minden más panelt is biztosítani tudna.

Egy lehetséges LINKFAR-partnerségnél ezért a vizsgálati kínálat mellett a tervezett szállítási útvonalat is meg szeretnénk ismerni. A helyi mintavétel gyors laboratóriumi feldolgozással és az otthoni mintavételt követő szállítás eltérő működési modell. Egyikről sem szabad feltételezni, hogy a másikat is validálja.

A szolgáltatásnak azt is el kell magyaráznia, mit tegyen a beteg, ha a mintavétel sikertelen, a küldemény késik vagy a laboratórium elutasítja a mintát. Ezek szokásos működési kérdések, amelyeket meg kell válaszolni, mielőtt a betegeknek távoli mintavételt kínálnak.

Mit kell tisztáznia a klinikai fejlesztési szakasznak?

A klinikai szakaszba lépés fontos projektmérföldkő. Nem azonos a klinikai validálás befejezésével, a forgalomba hozatali engedély megszerzésével vagy a teljes vizsgálati kínálattal való kompatibilitás igazolásával.

Egy ilyen kategóriájú eszköz gyakorlati bevezetéséhez szükséges bizonyítékoknak többek között az alábbi kérdésekkel kell foglalkozniuk:

Képesek-e a tervezett felhasználók következetesen megfelelő mintát gyűjteni?
Milyen a kapott vértérfogatok eloszlása, nem csupán a legnagyobb megfigyelt térfogat?
Milyen gyakran szükséges segítség vagy újabb mintavételi kísérlet?
Milyen kellemetlenségeket, bőrhatásokat és eszközzel kapcsolatos problémákat figyeltek meg?
Megfelel-e a minta minősége a tervezett vizsgálatok követelményeinek?
Mely kezelési és szállítási körülményeket támasztják alá az adatok?

Ezek a kérdések a felkészültség értékelésének keretét adják, nem a LINKFAR klinikai protokolljának közzétételét vagy befejezett vizsgálatok eredménylistáját. A termékspecifikus eredményeket akkor kell közölni, amikor az érintett munka és felülvizsgálat befejeződött.

A partnereknek az eszköz mintavételi funkcióját is meg kell különböztetniük a laboratórium diagnosztikai állításától. Annak bizonyítéka, hogy egy eszköz mintát gyűjt, nem igazolja, hogy egy adott eredmény klinikailag felcserélhető egy vénás eredménnyel. Az eszköz, a cső, a feldolgozás és a vizsgálat tervezett kombinációja saját alátámasztást igényel.

Ezért mutatjuk be a projektet már a fejlesztés során. A laboratóriumok és kereskedelmi partnerek azonosíthatják a szükséges alkalmazásokat és bizonyítékokat, miközben a termék a bevezetés felé halad.

Egyeztessen a LINKFAR-ral egy felkari mintavételi alkalmazásról

A LINKFAR arra készül, hogy felkari vérvételi projektjét a klinikai fejlesztésből a közeljövőre tervezett bevezetés felé vigye. Várjuk a korai egyeztetéseket azokkal a partnerekkel, akik gyakorlati szerepet látnak a kis térfogatú mintavétel számára laboratóriumukban, diagnosztikai szolgáltatásukban, kutatási programjukban vagy forgalmazási portfóliójukban.

Ha érdekli a lehetőség, írja meg célpiacát, a tervezett mintavételi környezetet, valamint az elképzelt vizsgálatokat vagy szolgáltatást. Laboratóriumi és IVD-megkeresések esetén különösen hasznos kiindulópont a szükséges mintatípus és a minimális felhasználható térfogat.

A végleges specifikációkat, támogatott alkalmazásokat és elérhetőséget a hátralévő munka befejezésével közöljük. Ez a helyzetkép nem jelent be kereskedelmi elérhetőséget vagy megerősített bevezetési dátumot.

Vegye fel a kapcsolatot a LINKFAR-ral a felkari vérvételi projekttel kapcsolatban, hogy egyeztessünk az Ön alkalmazásáról, és híreket kérhessen a fejlesztésről és a bevezetésről.

A LINKFAR felkari vérvételi projektje a klinikai fejlesztés szakaszába lép